Százéves Cukrászda-Kis Kézműves Kft, Gyula

Az ő segédje, Lázár János 1907 és 1924 között gondoskodott a Reinhardt Cukrászda hírnevéről, majd özvegye, Lázár Jánosné 1947-ig működtette tovább. Ekkor szintén segédjének, János Imrének adta át az üzletet egészen 1984-ig.Nem lévén leszármazottja 74 éves korában eladta a városnak és azóta önkormányzati tulajdon. 1952-ben nevét megváltoztatták Százéves Cukrászdára.A ház copf és empir stílusú elemekkel épült, de magán viseli a korai klasszicista jegyeket is. A díszítő festések által meghatározott termekben korhű és eredeti biedermeier berendezési tárgyak láthatóak. 1840-ből maradt fenn a sarokterem fali polcállványzata, a két aranyozott favázával, és a fedeles cukorkásüvegekkel, valamint a régi edényeket őrző vitrines pult is. Mivel a cukrászda mindig is közösségi hely volt (a boltozatok közepén feltárt falképek töredékei bizonyítják) az 1984-1986 közötti helyreállítás során igyekeztek a reformkori hangulatot visszaidézni. Főként a 6-7 fős asztalok jellemzőek a cukrászdában. Nagy kincse a cukrászdának egy hasábszekreterben elhelyezett 32 sípos géporgona, amelyet Josef Hain bécsi mester készített 1819-ben. Az egykori cukrászműhely helyén cukrászmúzeumot rendeztek be korabeli eszközökkel, amelyek egyedi látnivalót nyújtanak az országban. 2004-ben a cukrászda életében egy jelentős felújítást hajtottak végre, hogy továbbra is a legértékesebb gyöngyszeme maradhasson a Dél-Alföldnek és ez a csodálatosan szép cukrászda egyedi, különleges élményt nyújtson vendégeinek. A másfél századon át változatlanul megmaradt cukrászda saroktermének berendezése műemlék, az ebből nyíló két szalont az eredeti mintájára, biedermeier bútorokkal rendezték be. A cukrászda ma is a XIX. század közepének világát idézi. Bár a korral öregszik, a neve Százéves marad. Korábban (száz éven át!) ugyanaz volt a neve: a XIX. század közepétől tulajdonosáról Reinhardt cukrászdának hívták.